hagyma 2011.03.23. 05:32

Why?

 

Rövid és egyszerű kérdés. Ahogy a  sirásók is mondják, lassan a testtel!

Kicsit vissza kell kanyarodnom itthonról, haza. Lehet csak az én kedvemért, de szeretnék szólni a miértről is, mielőtt elmerülnénk egy floridai  illegális munkás  hétköznapjaiban.

Ez én leszek.

 

Nyugodtan mondhatom, a rendszerváltás és a hülyeségem áldozata lettem. Hosszabban átgondolva még sem lettem áldozat, mert jött Mary és nincs annál csodálatosabb dolog ha egy nő igazán szeret.

De akkor még áldozat voltam.

Az persze az egyik oldal, hogy amerika mindig vonzott, komoly kisérletet is tettünk a Kévés Palival a disszidálásra, de katonaság előtt nyugati útlevélhez jutni, egyenlő volt azzal, hogy megfejtsek egy másodfokú kétismeretlenes egyenletet.

Reménytelen.

Maradt Kerouack, az Eper és vér, meg a Szelid motorosok és maradt az álom.

Aztán maradt az élet, ami folydogált az akkori időben megszokott, jól bejáratott medrében, feleség, katonaság, gyerek.

Nem is volt ezzel baj egy darabig, de  ' 93 környékén elegem lett, ott hagytam az adóhivatalt, nyitottunk egy sörözőt, könyveléseket vállaltam fel, a kisváros lakossága szerint nőügyeim voltak és többet ittam kelleténél.

Egy kisváros tud finoman fogalmazni.

 

A söröző bedőlt, ahogy kell, a könyveléseket kiadtam Lajosnak felesbe, Ő meg annyira könyvelte az ügyfelek papirjait, ahogy én.

 

- Minden rendben van, ne aggódjál, kicsit negcsúsztam, kész lesz időre.

 

Én meg lusta voltam dolgozni, kényelmesebb volt elhinni. A botrány kitört, közben Lajos meghalt, szemétség lett volna mindent ráfogni, gyorsan leléptem és Vácon kötöttem ki, de ekkor már elhatároztam, ha tudok, megyek /jövök/  amerikába.

 

 

 

Közbejött két év Györgyivel, csodálatos két év, tűz és tűz ha találkozik.

Közben köröztek csalásért, amiről szintén nem akartam tudni, de aztán lekpcsoltak.

Vác is kisváros, ügyesen péntek délután történt, igy a fogdán kellett töltenem a hétvégét.

Egy ukrán sráccal zártak össze, aki nem birta hogy cigizek, mert akkor még szivtam és éhségsztrájkolt is.

A cigivel kapcsolatban közöltem vele, hogy pofád befogod ez az én börtönöm, a reggeli debrecenijét meg megettem.

Itt tettem engedményt, mondtam neki, hogy tudják az őrök, sztrájlkol, ne aggódjon, de szeretem a debrecenit.

És még mondja valaki, hogy felesleges oroszt tanulni.

Három nap alatt fejben keresztrejtvényt fejtettem, mert tollat nem adtak, de újságot igen.

A rendőrségi fogdások bulvárt olvasnak és keresztrejtvényt fejtenek.

 

Nagyon szar volt Hétfőn reggel talalkozni a károsulttal, nem hivatkoztam Lajosra, később , már amerikából, küldtem pénzt, remélem nem maradtam adósa senkinek.

 

Vissza Vácra, de nem akartam a birósági tárgyalást megvárni. Ebben segitett Györgyi is.

Az a különös helyzet állt elő, hogy hamarább tudtam ki lesz neki a következő, mint Ő, de olyan két hónap múlva elkaptam egy közös mosolyt és tudtam, ennyi volt.

Rohanás az idővel, meg kellett csináltatnom a fogaimat, pénz kellett repjegyre, meg ugye az a 100 dollár, mielőtt újra köröznek időben lelépni.

 

Mint látható időben kijutottam, a biróság távollétemben egy év próbára bocsájtott, akinek tudtam megküldtem a pénzt.

 

Régesrég volt, jövünk is vissza amerikába, péntek reggel elmesélem, hogy kerültem a Hilton szálloda tetejére.

De még utóljára havashenriki magasságokba akarok emelkedni, talán csak magamnak, de összeszedtem, mit is dolgoztam amerika előtt.

Az utánról majd bővebben, itt, később.

 

1.  fénymásolt iratok hajtogatása  - nyári munka, általános iskola

2.  portaszolgálat -detto

3.  téglagyári segedmunkás - nyári meló gimnázium

4.  újságkihordó - első főállás, miután hétből buktam a gimiben , azt estin fejeztem be

5.  linoszedő, nyomda

6.  betanitott munkás - Berva

7.  betanitott lakatos

8.  mosogató - egy nap a magyaros étkezdében Egerben, vicces volt később visszamenni adóellenőrként, de nem álltam bosszút, hogy nem fizetett ki

/ viszont a velőrózsájuk rántva remek volt ingyen/

9.  Illetékhivatali fizetésmeghagyás csomagoló

10. biztositási ügynök

11. Illetékhivatali előadó

12. KIOSZ adóközösség / Sinka Bandi az Isten nyugosztaljon/

13. Heves megyei Adófelügyelőség ügyintéző

14. APEH adóellenőr

15. kocsmáros

16. könyvelő

17. újságiró

18. épitőipari segedmunkás Viczián  váci kőművesmester irányitásával

19. bútorszállitó, Györgyi végett, majdnem apósom által, nagyon jó ember

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát ennyi jutott eszembe ma, még  azért ehhez toldunk innen is, mert pénteken visszatérünk floridába.

És még visszatérünk haza is. Térülök-fordulok, ha lesz kit érdekel.

 

hagyma 2011.03.16. 04:17

Úton

Szóval, itt ülök a gépen, már látom a repteret, kezemben a sör, az amerikai, a zsebemben kereken 100 dollár. Ha lehet egy papírpénz kerek.
Tulajdonképpen sejtelmem sincs ki vár majd lent, de hogy várnak az tuti, megígérték.
Úgy átszalad a fejemben, milyen érdekes lesz, amikor áll pár srác és kezükben tartják a nevemet egy papírlapon.
Mint a filmekben.
Azután persze se srácok, se nevem , se semmi.
Itt állok egy amerikai reptéren, a nevemet nem tudom helyesen kiejteni, éjszaka van, várok.
Biztos keresnek, elkéstek, majd jönnek. Kimegyek az utcára és mellbevág a forróság, sosem érzett fülledt levegő.
Vissza a légkondiba. Telefonálni kellene, van egy szam -North Carolinai- és egy lakcim nálam. Taxira nem költhetek.
Telefonálni nem egyszerű százassal, meg amúgy is él a remény, hogy jönnek értem, az éjszakát a reptéren töltöm.

 

- Egész éjjel a reptéren ültél? - kérdezte később Tibor. Mi pánikszerűen elhagytuk a terepet, sőt fényképezőt lógattunk a nyakunkba, hogy mindenki turistának nézzen.
- Mit tudtam volna csinálni?
De Tiborról később.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy értem a kutya nem fog jönni, valamit lépni kell. Hajnalodik, lassan nyitnak a reptéri boltok, éttermek, első feladat a százas felváltása, lehetőség szerint nem sokat költve
Igen, a járható út egy kávé, annál is inkább, hogy annyit még talán én is el tudok magyarázni, hogy kofffi, és el is tudtam, bár nézett nagyot a hölgy a bankjegy láttán, világitotta, rajzolt rá valamit filctollal, de a kávém meg lett.
Innen még röpke negyedórára van szükségem, hogy jelentős pantomin figurákat bemutatva hozzájussak 4 darab 25 centeshez a telefonálás végett.
A telefonnal nincsenek megoldhatatlan problémáim, a telefon elég nemzetközi találmány, az már komolyabb probléma, hogy az égadta világon senki nem veszi fel a kagylót a vonal másik végén

Száz dollárból nem költünk taxira, ezt tartom és egy ujságosnál veszek egy Miami- Ft. Lauderdale térképet, majd lázas keresésbe kezdek, kutatva a kezemben lévő cimet.
Egész gyorsan megtalálom, már vannak elképzeléseim merre induljak, hátizsák fel, ki a -most már tényleg perzselő- forróságba.
Reptéri busz van, találomra felszállok egyre, már én is úgy vagyok vele, jobb a reptérről lelépni, túl sok idegenrendészeti uniformist látok.
Utazom pár megállót, közben tanulmányozom az ablakon lévő térképet és nagyon úgy néz ki, a busz jófelé megy.
Mielőtt lekanyarodna az általam elképzelt útvonalról, leszállok és beleütközük az általam keresett út nevébe.

 

- Hoppá! Kicsit gyaloglok és ott is vagyok - mondom magamnak.
Akkor még nem tudtam, hogy például a US 1, az amellet hogy egy fő út miamiban, többek között Key West-től Canadáig tart. Azért ez szerencsére nem a US 1 volt és én lelkesen el is indulok.
Voltam én újságkihordó is, mit nekem pár kilométer, akarom mondani mérföld.
Gyalogos rajtam kivül sehol senki, néha járda sem.
Azt tudom , ennek az útnak a végén jobbra fordulok és ott várnak rám.
Négy-öt órás gyaloglás közben megszegem a spórolási fogadalmat és veszek 1-1 doboz sört, amit gondosan papirzacskóba tesznek.
Én komolyan nem tudtam , amerikában nem lehet inni az utcán. Néznek is a kocsikból ahogy emelgetem a zacskót.
Rendőr szerencsére nem állit meg, kicsit még élvezem is és azt hiszem egy Kerouack regény részese lettem, közben ősmobilos létemre Neotont énekelek
" száp nyári nap" stb. elég gáz főleg igy közel a negyvenhez.
A negyvenhez közel de a célhoz nem, ráadásul úgy tűnik többen is Kerouack regényhősnek néznek, mert ha mégis látok gyalogost és próbálom orra alá dugni a keresett cimet, nem válaszolnak, elfordulnak, szinte menekülnek.
Nem lehetek jó bőrben.
Nem is vagyok. Bemegyek egy ilyen apartmankomplex szerűségbe, de nem hogy nem segitenek, jobbnak látom lelépni, ma is meggyőződésem, hogy már hivták a rendőrt.
Lassan este hat, mikor itt egy következő benzinkút, a következő sör, de a kutas itt sem tudja merre van a keresett cim.
Ekkor beáll a parkolóba egy taxi, nincs mese, kerül amibe kerül, az utcán nem maradhatok éjjelre.
Papirfecni, pantomin, OK tudja, 20 dollár, előre.
Egy fekete srác, ahhoz képest hogy egy szót sem tudok angolul, kellemesen elbeszélgetünk, majd megáll.
-Itt vagyunk.
- Thank you, thank you - tudok én ha akarok.

Hátizsákot kiveszem és kopogtatok, álmos fejek jelennek meg az ajtóban.

- Ne mondjátok, hogy nem vagytok magyarok!
Nem mondják, de láthatóan örültek már nekem jobban is.
Azért beengednek és ez több mint semmi, még nem tudom, hogy pár nap műlva mennyivel boldogabban csukom be ezt az ajtót -örökre- kivülről.

 

 

hagyma 2011.03.11. 20:38

Igy jöttem ki

 

 

Itt állok, a lábam mellett ez a baszott nagy hátizsák. Különleges boltból vettem a Dobó utcában, Egerben.
 Az eladó sem hitte el, ezt én, ott és akkor ilyen arccal megveszem.
De lepergettem neki a húszezret, mert nekem kellett.
Megyek amerikába.
És most itt állok.
De ezt már mondtam.
Útlevélvizsgálatnak vagyok alávetve. Semmiség lenne az egész, de nem vagyok benne biztos, köröznek-e már , még, vagy egyáltalán.
Anyám a kordonon kivül figyel.
 Sorra kerülök.
- Szerinted ki nyeri az EB-t?
Közben lapozgatja az útlevelemet, oda és vissza, valamit ütöget a computerbe, világitja,
nagyon fontos a poziciója láthatóan.
- Szerintem a franciák.
- Ja, én is úgy gondolom. Jó utat.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ezzel megvolnánk, irány a frankfurti gép, egy utolsó mosoly anyámnak, meg egy nagy levegő.
Szerintem kint vagyok magyarorszagról. Nagy megkönnyebbülés, három napot már voltam fogdán, nem szeretnék börtönben is ülni.
Végre felszáll a frankfurti, irány Frankfurt!
Az út felejthetően rövid, eszek valamit, iszok valamit, és szállunk is le.
Irány a chicagoi gép.
Itt, nekem meglepetésre, már amerikaik vannak, úgy érzem magam mint ősember a Duna Plazaban, egy szót nem tudok angolul, viszont gond semmi, a vizumom tökéletes, az útlevelem perfekt, bomba és élelmiszer nincs a zsákomban.
Irány Chicago!
Mit lehet irni egy Frankfurt-Chicagorol? Hát, kevesebbet, mint egy frankfurt- shalke 04-ről, ami köztudomasulag 1-1 általában.
Szóval alvással és pisiléssel telik, néha valami sör és szendvicsféleség bevitele félálomban előfordul, de az alvás dominál.
 
  
Aztán leszállunk, EU-nak, amerikaiaknak külön kapu, nekem , magyarnak külön,
félre is hivnak egy irodába.
Az egészból annyit értek, hogy nekem nagyon nagy dolgokat kell felmutassak, ha be akarok jutni az országba.
Mondom, megy a gépem 1 óra múlva Miamiba, ahol vár a nagynéném.
Ez igy nem teljesen igaz, bár a környéken lakik, totálisan szarik a terveimre.
A pasi kitartóan kérdez, én kitartóan mosolygok és ismételgetem, én megyek Floridába, vár a nagynéném, Ő ezt nem igazán szeretné.
Semmi kérdésére nem tudok válaszolni, egyrészt mert nem értem, másrészt én sem tudom mi lesz holnap.
- Milyen nyelven beszél még?
- Németül- bár ez erős tülzás.
Elrobog, ha rajta mulna már a visszafelé menő járaton lennék, nade jön egy igazi szőke német-amerikai.
Kérdez és kérdez, de a felét sem értem.
Itt már kicsit félek, ezek lehet visszaküldenek?
Kérdéstől függetlenül mondom neki, hát én jöttem a nénikémhez, hát hogy van ez?
Régen nem engedtek ki, most meg nem engednek be?
Hát nincs elég pénzünk, ezért idén én jöttem, majd jövőre a fiam a feleségemmel.
Felcsillan a szeme.
- Van fiad?
- Hogyne lenne, 14 éves.
És abban a pillanatban beüti a pecsétet, hat hónapig jogosult vagyok az USA-ban tartózkodni.
Ekkor még sem Ő, sem én nem tudjuk, ez a fél év ennél sokkal több lesz, sokkal.
 
Rohanva érem el a miami gépet, már csak nekem nyitjak ki az ajtót.
Viharban repülünk, villámlik, a steward megkérdezi mit iszok?
- Sört, mindegy milyet , amerikait.
Igy hozzájutok életem első Budweiserehez.
Aztán a másodikhoz.
Még később leszállunk Miamiban, ahol várnak az ismerősök.
Gondoltam.
 
 
 

 

süti beállítások módosítása