2011.04.01. 06:09
Heat
A tetőn két brigád dolgozik, az egyik igazi hazai pálya, elsősorban jól megtermett afroamerikaiak. Ők végzik a szakmunkát, magyarán szigetelnek.
Ahhoz, hogy legyen mit, fel kell szedni a régi szigetelést és ezt végzi a mi nemzetközi feketemunkás brigádunk, amit a tucatnyi magyaron kivül egy
Kommunikációs problémák nincsenek, állig felöltözve,
A másik oldal már melegiti a szurkot, várják a kész terepet. A tetőnek ezen a részén a szigetelés különösen makacsul tartja magát, a forróság is fokozódik, ezért néhány amerikai csákánnyal felszerelkezve beszáll segiteni, pont abból a tipusból, akik nem különösen kedvelik az idegeneket, megspékelve a fehérségünkkel. Igen, van ilyen is amerikában, nem sok, de van. Az egyik úgy kezd csákányozni mellettem, hogy kétszer is súrolja a vas a fülemet.
Arrébb húzodok és ahogy megyek majd fellököm a haverját, mint a villám fordul meg.
-Sorry - nyögöm ki automatikusan és erre megnyugszik.
A Sorry a későbbiekben is gyakran segit, ha nem végzetes a probléma, akkor varázsszónak is mondható.
A forróság már szinte elviselhetetlen, el lehet képzelni a tengerparton egy fehér tetőn, olyan 20 emelet magasan, juniusban miamiban.
De haladni kell, a másik brigád türelmetlen és hát minket is square feet-re fizetnek.
Vagyis dehogy minket, a főnökeinket, akik az amerikai tetőfedő cég alvállalkozói, mi napi 80 dollárért dolgozunk és az nem rossz tekintve, hogy a minimálbér $ 6,50 - továbbá mi nem adózunk.
A főnökeink erdélyi magyarok, testvérek , de furcsa a dolog, az egyikük állitólag nem beszél magyarul, ami nekem egyszerűen hihetetlen hiszen együtt nőttek fel édesanyjuk magyar, apjuk román.
Nem is hittem el soha és a következő pár hónapban sokszor megpróbéltam lebuktatni de egyszer sem szólalt meg magyarul, sőt arca sem rezzent. A jobb lábát Tatabányán egy autóbaleset miatt térd alatt amputálni kellett, az öccse szerint ezért nem szereti a magyarokat.
Itt rögtön megjegyzem végig korrektek voltak, rengeteget köszönhetek nekik.
Végre dél, ebéd! Az egy óra hűsölés jobban érdekel a kajánál, bár azért enni sem árt. Lent az étkezdében két debreceni srác áll előttem, mint kiderül testvérek - később együtt lakunk - igen jó felépités, nyugodt keleti tempó, mind beszédben mind munkában, de erő van bennük az hétszentség.
Angol tudásuk kicsit alatta az enyémnek, mutogatnak mindenre, púpozódik a tányér.
- Imre, nem lesz ez sok? - mert tudom, hogy sok lesz.
- Ugyan apukám, enni kell!
- A szervezet égeti a kalóriát, pótolni kell -kontráz Tibi.
Mind a ketten diplomások, mint
Ettől függetlenül a kajájuk nagy része a szemétbe megy az ebédidő végén és ezután is
Kitartóak.
Közben én kerülök sorra.
- Chicken please- mondom szerényen és biztos ami biztos mutatok is az igen szépen megsütött combokra, majd a mutatóujjamat rábököm a kockára vágott sültkrumplira.
Kaja a tálcán, tudom ennyi elég lesz, viszont üditőben én vagyok mohó, három nagy pohár sprite-ot is kitöltök és elindulok Imréék után akik Karcsi asztalához telepednek le - mindig is taktikusak voltak- igy én is oda ülök .
Ekkor üt be a mennykű! Ahogy leteszem a tálcát, felborul az egyik pohár és szépen le is gurul a földre, jó, el nem törik de a 3 deci üditő szépen terit.
Szinte azonnal felugrik két asztallal arrébról egy testes fekete asszonyság és éktelen rikácsolásba kezd.
Hát ez kész, meg fog ölni, minimum felpofoz, ami végeredményét tekintve ugyanaz csak elhúzódó kórházi kezelés előzi meg.
És csak mondja és mondja, én húzódok a mosogató felé, hátha valaki megszán egy felmosóronggyal és kompenzálhatok valamit, de már itt is van asztalnál.
Felkapja a poharamat, az üreset, és nyújtogatja felém.
Kérdően nézek Karcsira, hát csak Ő a főnök, meg angolul is beszél, de mielőtt szólhatna, az amazon elrobog a cola-automatához a sorral szemben, újratölti, majd leteszi az asztalomra, majd közli, amit kifizettem az jár - ezt ugye Karcsitól tudom meg később-
ezek után kihoz egy sárga táblát, rajta vigyázat, csúszik felirat és belehelyezi a tócsám közepébe.
Utána visszavonul és folytatja az ebédjét.
Na mondom magamnak:
- Tivadar, itt azért úgy néz ki, másképpen működnek a dolgok.
Ezek után már meg sem lepődöm, hogy a csirkém mézes csirke a sültkrumplim meg sült banán.
Délután még van négy óránk, elég nehéz kaja után nekiállni megint, amúgyis 2 óra körül van a legmelegebb, de csináljuk becsülettel, külön jó érzés látni, hogy majdnem legörebbként igencsak az élen haladok. Persze nem magamnak vagyok öreg, a huszonéveseknek, de nem baj én is igy voltam vele annak idején.
Közben amikor tehetem mondom mindenkinek, lakásgondjaim vannak és láss csodát, van egy fiú, aki éppen New Yorkba készül és átadná az apartmanját.
- Kicsit hülye, de tényleg költözni készül- mondja Tibi.
Azt, hogy van probléma agyilag a sráccal többen megerősitik, pedig semmi különös nem látszik rajta, amúgyis a lakása kellene, nem lakótársat keresek.
- Megnézheted már ma - mondja, három nap múlva utazom.
- Az nekem nagyon jó - bár két napot igértem a mostani helyemen. Mit szólnál ha a költözésem előtti éjjelre betenném a hátizsákom, azután majd el leszek valahol reggelig.
- Hát azt nem lehet.
- De miért? - beteszem egy sarokba és annyi.
- Nem lehet, nem tudom mi van benne.
- Kinyitom előtte, mielőtt ott hagyom.
- És ha loptad, ami benne van?
Feladom.
- Jó, akkor majd megoldom, de ma meló után megnézném - bár tudom, bármilyen, nekem kell és azt is tudom, nincs rá pénzem.
Megyünk a lakása felé, mit megyünk, vonszoljuk magunkat.
Az egyik gyalogosátkelónél piros, de mérföldekre nincs kocsi.
- Nem megyünk át? - kérdezem, sehol semmi forgalom.
- Nem, az gyanús -válaszol.
- OK , akkor várjuk meg a zöldet.
- Az is gyanús.
Azért átjutunk valahogy, a lakás kicsi, egy szoba, ami konyha is rezsóval meg egy zuhanyzó-wc. Jelen pillanatban tökéletes, megkeressük a tulajdonost, hogy én jönnék 3 nap múlva - bár még nem tudom miből - Ő meg rábólint.
Irány haza.
-
- Kettőt mondtál.
- Jó, akkor kettő, de legalább hagy zuhanyozzak le.
Ebbe belemennek, villámgyors zuhanyzás, be a szobába, elalvás előtt még beszélgetek egy gekkoval.
- Kerestem 80 dollárt, van lakásom, munkám, már csak a lakbért kell megszerezni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PiperPerabo 2011.04.01. 07:45:45
Szal érdemes ide járni.
Még mindig...)))
hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2011.04.01. 08:18:51
amugy thx
es ez mindig az elso, eloszor kitablazni, hogy csuszik, aztan akar ra is erhet, persze olyan helyen ahol vendegek mozognak gyorsabban megy a takaritas
vas-és edényorrú bába 2011.04.01. 08:50:21
MIkor jön a folytatás?
Nem ér az izgalmas résznél abbahagyni!!!!!!!!
csigafrédi 2011.04.01. 09:05:15
- Nem megyünk át? - kérdezem, sehol semmi forgalom.
- Nem, az gyanús -válaszol.
- OK , akkor várjuk meg a zöldet.
- Az is gyanús.
"
:DDDD
Ha Tibiék nem szólnak, hogy a srác nem 100-as, ezen a ponton magadtól is rájöttél volna :)
TH 2011.04.01. 13:57:19
"Nem ér az izgalmas résznél abbahagyni!!!!!!!! "
nem értem a problémát, minden tisztességes sorozat használ cliffhangert, hogy megnézd a következő részt is. Nekem tetszik ez a megoldás, így mindig érdeklődve várom a következő hagyma posztot itten. :-)
PO · http://pasztortuz.blogspot.com 2011.04.01. 18:59:00
Ugyandehogy (törölt) 2011.04.01. 20:23:14
KÁJZERSZÓZE 2011.04.01. 23:30:50
Hagyma! maxi riszpekt neked, ez tényleg nem filmgyári álom :D :D :D :D :D
De innen Wadkeletről van pár kemény pali.
Go Saint azért, bár a szezon ugrik, gondolom..
hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2011.04.02. 03:05:57
hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2011.04.02. 05:44:51
GO BUCS' naturlich
@Mylady:
gekko, elegge meglepett elso ejjel hogy ilyenek rohangalnak a szobamban a falon
PO · http://pasztortuz.blogspot.com 2011.04.02. 20:30:50
hagyma · http://hagyma.blog.hu/ 2011.04.02. 21:26:37
ez a blog egy sima tortenet rolam
multrol jelenrol jovorol
olyan klasszikus blog akar lenni, mint a kezdetekkor voltak a blogok
